Röviden a múltamról:
Nyugodtan éldegéltünk a szüleimmel Westfallban. Gnomeregan pusztulása után vándoroltak ide, miután megunták Ironfore-ot (azt mondják elég hideg van arra, én nem tudom, mert már itt születtem Wastfallban). Szüleim a mezőgazdaságból éltek (Stormwindben sok éhes szájat kell etetni) - marhákat tenyésztettek.
Egy szép napon két lábon járó, páncélt és ruhákat viselő tehenek jöttek (Tudjátok milyen hülyén néz ki egy tehén kalapban? Meg egy bika nadrágban?), és csúnyán néztek ránk, mert bezártuk a tenyésztett állatokat (valami modern izé, apukám olvasott róla: belterjes tenyésztés). Egy szó mint száz: szétverték a kerítéseket, és szélnek eresztették a teljes állományt. Aztán /spit, /chicken, mert nem volt pvp flagünk, és elmentek. Szegény szüleim most éheznek, és apukámnak hibás World Enragereket kell javítania, hogy legyen mit enniük (a sok marhapörkölt jobb volt, mint a száraz kenyér). Akkor döntöttem úgy, hogy megtanulom hogyan védjem meg magam, és tehénpásztor helyett tehéngyilkos leszek...
A jelen:
Talán valahogyan eljutottak a gondolataim a dimenziók határán lakó rémségekhez, vagy éppen csak arra járt, de a lényeg, hogy egy démon fülébe jotott (ha van neki olyan), hogy milyen célokat tűztem ki magam elé. Megjelent nekem, és először azt hittem, hogy a lelkemet akarja cserébe, de csak egy cetlit adott egy stormwindi címmel, és biztosított róla, hogy a szolgái rendelkezésemre állnak, ha már tudom őket irányítani. (Talán ő is utálja a teheneket - vagy mint később kiderítettem: taureneknek hívják magukat.) Több sem kellett, felkerestem a Slaughtered Lamb fogadót Stormwindben, ahol tanítványává fogadott Demisette Cloyce boszorkány-nagymester. Azóta warlocknak tanulok, és már tudok néhány alap fogást. Taurent még nem öltem, de ami késik nem múlik...
Giramira - Bloodscalp Alliance
