Még anyukám tanított meg varrni. Hiába, egy westfalli tanyán nincs sok szórakozási lehetőség a hosszú téli estéken, és amúgy sem engedhettük meg magunknak a drága ruhákat, amiket a vándorárusok kínáltak tavasztól őszig. Miután a teheneinket elvesztettük már csak rongyaink maradtak, és azokat varrogattuk egész télen, hogy ne nézzünk ki koldusoknak (taurenbundából lehet ruhát varrni?).
Mivel a tehetségem megvolt, és tudtam, hogy Stormwind szabói nem csak messzeföldön híresek, de tudásukat szívesen megosztják bárkivel, aki tanulni szeretne (és nem zöld a bőre, hihi), ezért felkerestem a mágusok városnegyedében lévő egyik üzletüket. Egy halom gyakorolnivalót adtak nekem, hogy meg tudjam tanulni a kiszemelt csizmát, ami ránézésre kényelmes és tartós volt, sőt még mágikus erőmben is segítségemre lehet. Fogtam hát a sok rongyot, amit még a westfalli banditák üldözése során szereztem (szerencsére anyukám a lelkemre kötötte, hogy mindet tartsam meg), és nekiálltam varrni.
Úgy tűnt napokig gyakoroltam, mire a mester-szabó úgy gondolta, hogy már elég ügyes vagyok az új csizmám elkészítéséhez. Ekkor adott egy receptet (illetve megvehettem, hiszen semmit sem adnak igyen a városban), ami az elkészítés módját, és az alapanyagok listáját tartalmazta. A lista hosszú volt, és - legalábbis amiről tudtam, hogy mi a csoda - nem éppen olcsó anyagokat tartalmazott. Az ismerős dolgokat beszereztem, de a többiért egyenként meg kellett küzdenem.
Az egyik a pókselyem volt. Kérdezősködtem Stormwindben, hogy hol találhatok ilyesmit, és Duskwoodba küldtek, hogy ott vadásszak pókokra. El is indultam, és jól összetekertem a Stormwindi Hírmondó egy régebbi számát, hogy azzal adjak a nyolclábúaknak. Amikor végre megtaláltam a keresett pókfajtát nagyon meglepődtem. Hallottam már mesét gnómevő pókról, de nem hittem volna, hogy valóban létezik olyan ízeltlábú, ami nagyobb nálam. Sebaj, démoni erőkkel az oldalamon nem számított problémának a ló nagyságú szörnyek legyőzése. Érdekes módon csak minden huszadik dögben találtam pókselymet (ocsmány jószágok, nem kellemes a hullájukban turkálni), így órákig kellett taposnom Duskwood sarát - mezítláb.
Szívárványszínű gyöngyről sem hallottam még, de mivel a gyöngyök általában kagylókban találhatók, és nemrég jártam Menethil Kikötőben, ahol élénk tengeri élővilágot láttam a hajóról, ezért elmentem, és szerencsét próbáltam. Bár a mesterem által tanítottak itt is sokat segítettek (vízlégzés), hamar fel kellett adnom, mert kagylót alig, bosszantó murloc-ot viszont annál többet találtam. Sebaj, úgysem akartam soha felcsapni gyöngyhalásznak. Szerencsére kaptam néhány gyöngyöt, így meg tudtam varrni az új csizmámat.
Az alapanyagkban segített: Cathy
